A Múzeumok Éjszakájának keretein belül egy csodálatos napot töltöttünk Kecskeméten szecessziós épületek és kedves emberek társaságában. Korábban még soha nem jártam a városban, de elsőre beleszerettem és kicsit olyan volt, mintha otthon, Sopronban lennék. A helyszín a Kecskeméti Ifjúsági Otthon volt, ahova a szervezők egy igazi steampunk csodavilágot varázsoltak.

az asztalom

Mi, árusok a tükörteremben kaptunk helyet, ami közvetlenül nyílik az utcára. Az egyik legmeghatározóbb élmény számomra az volt, hogy az egyik nagy drótos példaképem, Boda Szilvia mellett állíthattam fel a standomat. Csodaszép ékszereit élőben látni hatalmas élmény volt, de még inkább az, hogy megismerhettem az alkotások mögötti csodálatos embert. Kaptam egy hatalmas plusz löketet tőle.

Sajnos a programokra nem tudtam kijutni, pedig volt koncert, falvetítés és előadás is -Emese bejegyzésében nézhettek róla képeket. Viszont kárpótolt az a tengernyi dícséret és jó szó, amit kaptam. Csodálatos és kedves emberek érdeklődtek a munkáim iránt. A látogatók általában hullámokban érkeztek. Egyik pillanatról a másikra megtelt a tükörterem, lassan lecsengett, majd egy kis szünet után újra tele lett. Erre pedig nem is számítottam volna, mivel az utcafronton a kávézó napernyői vették körbe a bejáratot. 

Szintén nagyon meglepődtem, hogy a rendezvény előtt készített 40 névjegykártyám elfogyott. Budapesten ennyi azért kitart pár vásáron keresztül. Bár azért tényleg sokan voltak, meg gondolom a kecskemétieknek még nincsen szórólap undoruk. :)

Éjfél után valamivel kezdtünk el pakolni és indultunk a szállásunkra. Másnap délelőtt pedig még bejártuk a belvárost, megnézegettük az épületeket. A főtéren egy erkélyről pedig klarinét szólóval kápráztatott el mindket egy úr. 11 óra után pedig búcsút intettünk a városnak.

Cifrapalota

Összességében rengeteg erővel gazdagodtam, és remélem visszajutok majd még Kecskemétre!