Rendezvényen ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés. Mivel eddig még soha nem beszéltem átfogóan a folyamatról, úgy érzem itt az ideje.

Első ránézésre sokan azt hiszik, hogy előre feltekert rugóval dolgozom. Mindig meglepetést okozok, amikor közlöm, hogy az apró tekerések egyenként, kézzel készülnek.

De nézzünk bele a folyamatba kicsit részletesebben. Alapvetően két kezdőpozíció létezik.

Az első lehetőség, hogy kapok egy emailt, általában egy meskás megrendelésről. Miután kimosolyogtam és tapsikoltam magam és elmondtam egy köszönömöt, nekiállhatok az ékszernek. Ez a heti beosztásomtól függ azért. Szóval, pár napon belül, amikor nem dolgozom előkeresem a "receptet" a füzetemben. Régebben, amikor nem volt leírásom az ékszereimről sokkal nehezebb volt újraalkotni őket, annak ellenére, hogy mindegyik saját terv alapján készül. Általában fölösleges szemetet is termel, mivel ráhagyással állok neki a munkának, hogy biztosan elég legyen a drót. Sajnos SEMMI érzékem nincs a hosszhoz, tömeghez, térfogathoz. Ezért mindent mérek. A képen láthatod a hieroglifáimat, és minden leíráshoz tartozik rajz is. Vizuális típus vagyok, na.

A második lehetőség, hogy vagy kapok egy egyedi megrendelést, vagy simán megszáll az ihlet és leülök valami egyedit csinálni. Természetesen van átjárás a két dolog között. Voltak egyedinek tervezett ékszereim, amikből azóta nagy kedvenc lett.

A lényeges különbség, hogy ebben az esetben kezdek egy gyönggyel, dróttal és ékszertípussal. Esetleg még vannak méreteim, de ennyi. Itt kezdődik a varázslat. A drótékszer készítés legjobb része, hogy általában én sem tudom mi lesz a végeredmény. Nagy ritkán készítek terveket, de közben szinte mindig változik. Ez a technika rengeteg szabadságot rejt, hiszen csak nekiállok, aztán majd lesz valami.

De nem mindig könnyű folyamat. Rendelhető ékszert leírás alapján szinte bármikor tudok készíteni. Egyedit viszont csak pihenten, nyugodtan, ha nem kell sehova menni. Van egy dobozom tele félkész ékszerekkel. Van, amikor egyszerűen nem akar működni egy ponton túl. Valami nem tetszik és nem tudom hogyan tovább. Vagy csak simán valami miatt félbehagytam. Nagyon sokféle művésztől hallottam már, hogy mennyire nehéz egy félbehagyott munkát újrakezdeni. Nagyon nehéz megtalálni újra ugyanazt a hajtóerőt, inspirációt. Az ember elveszti a kapcsolatot az alkotással. Egy teljesen újat kezdeni mindig sokkal egyszerűbb.

Ez a hiányzó kapocs egy túlzottan specifikált, a stílusomtól messze álló rendelésnél ütközik ki a legjobban. Számomra az ékszerkészítés alkotási folyamat elsősorban és nem iparos munka. Az ötvös tanárom is erről az oldalról tanított minket. Tisztában vagyok vele, hogy messze állok egy jó szakembertől. Sose forrasztottam több száz ugyanolyan gyűrűt. Hiányzik a gyakorlati tudásom, tapasztalatom. De számomra egy ékszer több kell, hogy legyen, mint egy futószalagról lejövő tucatáru. Modern ékszert sem igazán tudok csinálni. Számomra túlzottan egyszerű a forma, éppen ezért tökéletesnek kell lennie a szögeknek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy valami baj van az ilyen típusú ékszerekkel, csak nem az én világom. Jobban szeretem az organikus, rusztikus formákat. Ezért is szerettem mindig jobban embert rajzolni, mint dobozt. Az előzőbe még belefér egy kis hibahatár, míg az utóbbinál 1-2mm miatt az egész kép nem működik.

Visszatérve az egyedi drótékszerekhez. Megvan a gyöngyöm, kiválasztottam a hozzá illő drótot. Itt jön a Márti nem szeret tervezni rész. Fogom a vastagabb drótot meg a vékonyabbat és hasraütésszerűen levágok belőlük. A fejemben van valamiféle homályos elképzelés arról, hogy mit szeretnék azért, de nem sok részlet.

Fogom a vastag drótot a bal kezemben és szorosan tekergetem rá a vékonyat. Most jön a lényeg, hogy miért nem lehet és érdemes előre feltekert drótot használni. A technika lényege, hogy nem kell forrasztani. Tehát a vékony dróttal rögzítjük egymáshoz a vastag drótszálakat és a gyöngyöket. Felmerült egy kérdés ezzel kapcsolatban nemrég, ezért szeretném most kicsit kifejteni. SEMMI nincs ragasztva. A technika nem teszi szükségessé és nagyon csúnyán is mutatna. Ráadásul személy szerint nem is szeretem a használatát. Inkább megoldom forrasztással.

Az ékszereim amellett, hogy nagyon szeretem a szecesszió és az előtte levő korszakok organikus, elegáns formavilágát, általában azért is díszesebb formavilágúak, hogy az ékszer minél stabilabb legyen. A réz viszonylag puha fém és abból is elég vékony szálakat használok. Sokkal vastagabbal készítve elvesztené azt a nőies könnyedséget, amit a vékonyabb drót nyújt. Viszont könnyebben is deformálódhat ezáltal. Számomra fontos dolog, hogy ez minél kevésbé forduljon elő, hogy lehetőleg sok-sok évig hordhasd az adott ékszert. Ezért van az is, hogy igyekszem minden véget szépen lereszelni, a kiálló végeket eldolgozni, hogy ne karcolja a bőrödet, ne tegye tönkre a ruhádat.

Ezek után még általában jön egy kis antikolás, polírozás, hogy az apró, finom részletek is látszódjanak. Majd már csak csomagolni és feladni kell.